A megközelítés középpontjában a város már meglévő, vagy egy tervezett célállapot valóra váltásával megújításra kerülő fizikai valóságának fenntartható működése-működtetése áll.

A tervezett célállapot meghatározását a szabályozáson alapuló és az operatív városfejlesztés körébe tartozó tervezési dokumentumok tartalmazzák a tervezés előrehaladásának megfelelő mélységben és pontossággal. A szabályozáson alapuló városfejlesztés tervezési eszközei az általánostól a részletes felé haladva a településszerkezeti terv valamint a helyi építési szabályzat a szabályozási tervvel. A megvalósítás orientált operatív városfejlesztés tervezési eszközei ugyanebben az irányban felsorolva a középtávra szóló integrált településfejlesztési stratégia, az akcióterületi terv, ami az ITS-nek megfelelően lehatárolt városfejlesztési akcióterületen középtávon megvalósításra kerülő komplex városfejlesztési terve – az akcióterv, valamint az említettek végrehajtására szolgáló, engedélyezési és kiviteli szintű tervek, ideértve azoknak a nem akcióterületi jellegű fejlesztéseknek a részletes műszaki terveit is, amelyek az ITS végrehajtását szolgálják, abban szerepelnek, vagy abból levezethetők. Az említett tervek közös alapja a Megalapozó vizsgálat és a hosszú távra szóló településfejlesztési koncepció.

Az okos város megközelítés technológiai eszköztárának alkalmazásával modern elektronikai – info-kommunikációs eszközök használatával a városi szövet meglévő, vagy az ITS végrehajtása keretében kialakításra kerülő, sejtjei – komponensei – között tervezett – szervezett dinamikus interakció valósítható meg, ami elősegítheti például a városi szövet funkcionálásával kapcsolatos eddig megoldhatatlan problémák megoldását. Ilyen például a lakosság folyamatosan növekvő motorizációs szintje és az elmaradt fejlesztések , illetve felújítások – vagy egyszerűen a múltból örökölt súlyos kapacitáshiányok (közút-hálózat gyengeségei, parkolók hiánya) – következtében jelentkező egyre nagyobb és gyakoribb dugók, torlódások enyhítését, a meglévő parkolóhelyek optimálisabb kihasználását. A digitális technológiai eszközöknek a városban élők életének jobbá tétele érdekében az okos város eszköztár az említett példák mellett még számtalan formában használható a városi szövet funkcionálásának javítása, vagy közvetlenül a városi élet jobbá tétele érdekében. Azt azonban, hogy milyen területeken, a városi szövet milyen funkcióinak javítása érdekében segíthetnek a leghatékonyabban a digitális forradalom vívmányai, nem a technológiák önmagukban történő vizsgálatából lehet levezetni, hanem a városi szövet meglévő és a városfejlesztéssel valóra váltani szándékozott célállapotából levezetve, az említett megalapozó vizsgálat és az ITS alapján.

Amikor ez így történik, a klasszikus operatív városfejlesztés és az okos város megközelítés eszköztára szinergikusan erősítheti egymást. Ebben a kontextusban a digitális forradalom vívmányainak alkalmazásával a technológiai eszközök között megvalósuló interakció serkentőleg hat a városi szövet, a városi tér elemei, a városi sejtek, komponensek közötti dinamikus egyensúlyra, ami kedvezően hat vissza az urbanizációra mint állapotra és mint folyamatra is.

Az ITS-ek végrehajtása keretében történő alkalmazás fontosságát hangsúlyozó újabb szakmai megközelítések arra hívják fel a figyelmet, hogy kizárólag a városok már meglevő fizikai valóságára fókuszáló okos város intézkedésekkel, az 1980-as évek óta robbanásszerűen felgyorsult térbeli szétterülést eredményező spontán urbanizációs folyamatok változatlanul hagyásával, nem lehet elérni a környezeti szempontból fenntartható fejlődés közép- ill. hosszabb távú célkitűzéseit. Vagyis az okos város megközelítés alkalmazása nem pótolja az említett – az elmúlt fél évezredben Európában kikristályosodott, és ennek hatására a civilizált világban elterjedt – operatív városfejlesztési tervezési eszköztár rendeltetésszerű használatával történő tudatos és tervszerű városfejlesztést. Az okos város megközelítésnek és eszköztárnak a szakszerű, professzionális városfejlesztéstől elvonatkoztatott, önmagában lebegő használata nem alkalmas arra, hogy meghozza a város közössége által várt városfejlesztési eredményeket.

A fenntartható városfejlesztés szempontjából az urbanizáció, és azon belül a városok spontán térbeli szétterülése, a tengeri és közúti szállítás mellett, a klíma változáshoz vezető okok egyik elsődleges kockázati faktora és egyúttal előidézője. A spontán urbanizációs folyamatok kontroll alatt tartása és strukturálása mellett a fenntartható urbanizáció lendületbe hozása, mint kulcsmozzanat éppoly elementáris jelentőségű.

A városok spontán térbeli burjánzásának megfékezése, lelassítása – ennek a folyamatnak a kompenzálása – kizárólag a központi városmagok és az intenzívebb beépítésű városrészek – amelyek körébe a lakótelepek is beletartoznak – vonzóvá alakításával, formálásával lehetséges. Az említett városrészek attraktivitásának növelése azonban nem cél, hanem eszköz; egy koherens – integratív várospolitika és metodológia egyetlen apró mozaikdarabja. Hasonlóan lényeges a közszféra kulcsszereplőinek aktív, tervezett-szervezett jelenléte és rugalmas – elhivatott szerepvállalása a fejlesztési folyamatok egésze során, mind a konceptuális, mind az operatív tervezés során.

Az ilyen átfogó és komplex várospolitikai megközelítés legismertebb magyarországi sikertörténete a Középső-Ferencváros rehabilitációja, amely a Városfejlesztés Zrt és vezetői meghatározó jelentőségű közreműködésével történt az 1992 és 2010 közötti 18 év alatt. A Városfejlesztés Zrt kisebbségi résztulajdonával működtetett SEM IX Városfejlesztő Zrt budapesti IX. kerületben végrehajtott operatív városfejlesztési tevékenységének mérhető eredményei: A 73 hektáros, 20.000 ember számára lakhatást biztosító helyszínen a városfejlesztési akció keretében létesült több mint 7.000 új, és 2093 felújított lakás, 5 hotel, 8 irodaház, 10,8 hektárnyi új, vagy felújított zöldterület. Ezáltal, a Ferencváros Budapest egyik legzöldebb központi városnegyedévé válhatott. Ezáltal a város központi részén sikerült versenyképes alternatív ingatlanpiaci lakáskínálatot teremteni azoknak a gyermekes családoknak a számára is, akik korábban csak az agglomerációs települések családi házas beépítésű lakóterületein kaphatták meg az általuk keresett egészséges, zöld városi környezetet. Ennek az eredménynek az a jelentősége a fenntartható urbanizáció szempontjából, hogy egy passzív családi ház (4 főre) az agglomeráció zöldövezetében, ahol nincsen elegendő munkahely, szolgáltatás, összességében nagyobb mértékű teljes energiafelhasználást és káros anyag kibocsájtást eredményez az általa előidézett, városba ingázó személygépkocsi-közlekedés következtében, mint egy jól szigetelt soklakásos városi lakóépületben lévő ugyanakkora lakás. A bevált operatív városfejlesztési módszertan és eszköztár alkalmazásának eredményei azt mutatják, hogy lehetséges a tervszerű, tudatos városfejlesztés a tervezési és megvalósítási eszközök professzionális használatával, amely ha kiegészülhet a digitális forradalom technológiai vívmányainak az integrált településfejlesztési stratégia végrehajtása keretében történő alkalmazásával, még kedvezőbb eredményekre vezethet, és megadja az értelmét, biztosítja az optimális hasznosulását az okos város megközelítés alkalmazásának is.