A kötetben a fenntartható önkormányzat szerteágazó témakörén és a településtudomány témáin belül a fenntartható urbanizáció tervezésének és megvalósításának, vagyis a korszerű településfejlesztésnek a szempontjából jelentkező kihívásokat, és a megválaszolásukra alkalmas megközelítéseket, módszereket és eszközöket Dr. Bajnai Lászlónak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közszervezési és Infotechnológiai Tanszéke tudományos főmunkatársának, a Városfejlesztés Zrt vezérigazgatójának, a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola témavezetőjének könyvfejezete mutatja be.

Ennek a tárgykörnek a jelentősége többek között a következőkből adódik. Magyarország 2004-ben megtörtént európai uniós csatlakozása óta a településfejlesztés fokozatosan a települési önkormányzatok legjelentősebb volumenű tevékenységévé vált. Ugyanis a 2004-es EU-csatlakozás előtt a magyarországi települési önkormányzatok túlnyomó többsége Budapesten és vidéken még egyaránt úgy viszonyult a városok fizikai valóságának átalakításához, hogy abban a meghatározó szerepet a befektetőknek, a magánszféra ingatlanfejlesztő és építési beruházó vállalkozásainak tulajdonított. Ehhez képest a csatlakozás előtt uralkodó közvélekedés szerint a közszférának – az államnak és az önkormányzatoknak – a szerepe mindössze az országos és a helyi szintű jogszabályi keretek megalkotására, és az alkotmánynak valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénynek az épített környezettel és az építészeti örökség megőrzésével kapcsolatos céljainak az országos és a helyi szintű jogi szabályozás eszközeivel történő érvényesítésére korlátozódott. A csatlakozással az EU közpolitikáinak az érvényesülése, és strukturális alapjainak hozzáférhetővé válása hozott radikális fordulatot a településfejlesztésben a közszféra szerepvállalása szempontjából.

A magyarországi fejlesztéspolitika, a velünk együtt csatlakozott országokkal szemben már húsz évvel ezelőtt, az EU csatlakozás előkészítésének éveiben, az első Széchenyi Terv megalkotásával, felismerte az állam és az önkormányzatok szerepvállalásának szükségességét a gazdaságfejlesztésben, és – a bevált európai gyakorlat, valamint annak sikeres hazai adaptálása fényében – a településfejlesztésben is. Ennek megfelelően már a 2003-as, az integrált helyi fejlesztési akciókat ösztönző utolsó PHARE Program is – amelynek végrehajtása már a csatlakozás után 2004 és 2005 folyamán történt – több tízmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást biztosított az önkormányzatok komplex településfejlesztési céljainak valóra váltását szolgáló projektek finanszírozására. A 2020-as nézőpontból szerénynek tűnő összeg jelentősége egészen más színben tűnik fel annak a fényében, hogy

• ugyanebben az időszakban a Magyarországgal egy időben csatlakozott volt szocialista országokban a komplex településfejlesztésre, településrehabilitációra biztosított vissza nem térítendő európai uniós támogatások összege a nullához konvergált, és hogy
• a PHARE Programban az induláskor településfejlesztésre biztosított keret 2014-re, a 2014-2020 fejlesztési időszakra vonatkozó Többéves Pénzügyi Keret hatályossá válásának idejére, lépésről lépésre tovább növekedhetett a 2004-2006, majd a 2007-2013 fejlesztési időszak során, és így a 2014-2020 időszak településfejlesztési beavatkozásait finanszírozó TOP és VEKOP keretében a települések fejlesztési elképzeléseinek megvalósítását biztosító kormányzati és európai uniós finanszírozás összege a területfejlesztési támogatásokkal kiegészülve jóval több mint ezer milliárd forintra emelkedhetett.

Ennek a folyamatnak a keretében a városi önkormányzatok mindennapos tevékenységén belül az urbanizáció tervezése és megvalósítása, vagyis a hosszú, közép és rövid távú településfejlesztési elképzelések, tervek megfogalmazása, a döntések előkészítése és a végrehajtásukat biztosító operatív településfejlesztési beavatkozások megszervezése, végrehajtása, valamint adminisztratív és pénzügyi lezárásuk összességében olyan volumenű tevékenységgé növekedett, amely egy jól menedzselt kisebb városban a polgármesteri hivatal közszolgálati tevékenységeinek több mint felét teszi ki a tapasztalatok szerint. Ez pedig nem csak a településfejlesztésnek az önkormányzati gyakorlaton belüli súlyát és jelentőségét jelzi, hanem egyúttal nagyon biztató abban a tekintetben is, hogy a települési önkormányzatok és a munkájukat segítő állami szervezetek válaszolni tudnak a fenntartható urbanizációnak azokra a kihívásaira, amelyek mindenki számára egyre nyilvánvalóbbak, akár a környezeti, akár a gazdasági, akár a társadalmi szempontokat külön-külön szemlélve, de még világosabban láthatóak annak a tudatában, hogy egy jól kormányzott város vagy falu településfejlesztésének tervezése és megvalósítása során a fenntartható urbanizáció környezeti, gazdasági és társadalmi szempontjait egyszerre, és egymással összhangban kell érvényesíteni, amit rendszeresen megnehezítenek a három különböző aspektusból felmerülő megoldási lehetőségek közötti vélt vagy valós ellentmondások.

Az ehhez szükséges tudatos és tervszerű településfejlesztés feladatainak megoldása szempontjából szintén biztató alapot jelent az önkormányzatoknál kialakult településfejlesztési tudás és felhalmozott gyakorlati tapasztalat. Ugyanakkor a fenntartható urbanizáció kihívásainak növekedésével párhuzamosan az önkormányzati településfejlesztési tevékenység európai uniós keretfeltételei is változnak, az EU közpolitikáin belül a városi dimenzió nyilvánvaló erősödése, és ez alapján a városok és térségeik fejlesztésének finanszírozására fordított, eredetileg növekvő összegűre tervezett támogatások, és új támogatási formák – a visszatérítendő finanszírozási eszközök – korábban előrevetített szélesebb körű alkalmazásával a jól felkészült önkormányzatok számára akár javulhatnak is. Dr. Bajnai Lászlónak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiadójának gondozásában ősszel megjelenő, Fenntartható önkormányzat című kötetben olvasható, Fenntartható urbanizáció című tanulmánya ebben a felkészülésben fogja segíteni a települési önkormányzatokat és az őket támogató megyei önkormányzati és állami szakembereket.

Mohai V. Lajos