A VILÁGMÉRETŰ COVID-19 JÁRVÁNY VÁRHATÓ TARTÓS URBANIZÁCIÓS HATÁSAI

A COVID-19 pandémia és annak várható tartós urbanizációs hatásai újabb szempontokkal egészítették ki a fenntartható urbanizáció kihívásainak megválaszolását célzó településfejlesztési tervek készítésére irányuló gondolkodást. Az említett hatásokat a tudományos szakirodalom még nem dolgozta fel, mint ahogy a járvány mérlegét sem tudja még senki megvonni a jelen dokumentum készítésének idején. Van azonban néhány alapvető tény és összefüggés, amelyek ismerete segít az előre látásban, ami a városfejlesztési, településfejlesztési szakmának valamint a helyi és a települési kérdésekkel foglalkozó magasabb területi szintű politikának egyaránt elsődleges feladata.

Ezért, a pandémia várható tartós urbanizációs hatásaiból következő, stratégiai szintű városfejlesztési beavatkozási irányok alátámasztásának és jelentőségének megértéséhez nélkülözhetetlen a következő néhány városfejlesztési alapelv felidézése. A releváns tudományos szakirodalomban megfogalmazódott, és például Szombathely, Nagykanizsa megyei jogú városok Településfejlesztési Koncepciójának is vezérfonalát képező, említett városfejlesztési alapelvek a következők. A városfejlesztés általános értelemben vett célja a szép, egészséges és kényelmesen használható – jól funkcionáló – városi környezetet alkotó városi szövet létrehozása. Városi szöveten ebben az összefüggésben az épületek és az épületek által alkotott, épített tér együtteséből álló egészet értjük, amelyet meghatározott részei tekintetében megújítunk, vagy újonnan előállítunk amikor azt a tevékenységet végezzük, amit az ITS-ben településfejlesztésnek, városfejlesztésnek nevezünk. Az alapvető tényekhez és összzefüggésekhez tartozik, amint az a tudományos szakirodalomból kitűnik, hogy városaink városi szövetének strukturális problémái jelentős részben a globális felmelegedéssel járó klímaváltozás klímaváltozás legfontosabb okai és egyben következményei közé tartoznak, és a helyi adottságoknak megfelelő enyhítésük a környezeti szempontból fenntartható urbanizáció kihívásai megválaszolásának legfontosabb feladata. Ugyanakkor a világméretű COVID-19 járvány újra ráirányítja a figyelmet arra a már-már elfeledett alapvető tényre és összefüggésre, hogy az urbanizáció tervezésének és megvalósításának korszerű gyakorlata és elmélete  igen jelentős részben azért alakult ki a XIX. század második felében, és válhat azóta is egyre szélesebb körben használatos eszközzé mint településtervezés és településfejlesztés, mert a XIX. század első felében a nyugati civilizáció leggyorsabban fejlődő városainak gyakorlati és elméleti szempontból is meg kellett küzdeniük két nagy közegészségügyi problémakörrel, ami a globális és a nemzetállami szintű gazdasági és társadalmi fejlődés következménye volt. Az egyik az akkori leggyorsabban fejlődő városok (Párizs, London, Barcelona) endogén problémája volt: a gazdaság átalakulása – az első ipari forradalom – következtében növekvő  népességszámból és népsűrűségből, valamint a szennyvíz-elvezetés és az egészséges ivóvízzel történő vezetékes vízellátás drasztikus mértékű hiányából kialakult higiéniai problémák következtében fellépő ragályok következtében kialakult, folyamatos közegészségügyi nehézségek, a velük járó nagy arányú halálozás és alacsony átlagos élettartam. A másik a XIX. század elején Ázsiából megérkezett kórokozók által elindított új világjárvány, a kolera rendszeresen visszatérő pusztítása, amely az említett demográfiai és infrastruktúrális okok következtében a korabeli városokban – különösen a nagyobbakban – volt a legpusztítóbb. Az említett tényezők, más ebbe az irányba mutató hatásokhoz és folyamatokhoz társulva, megváltoztatták az emberek életmódját és a  városokról folyó szakmai, tudományos és politikai gondolkodást. Ezen keresztül megváltoztatták a városok fizikai valóságának alakítására irányuló tudatos tevékenységet, amit másfél évszázada nevezünk világszerte urbanizációnak, illetve a XX. század eleje óta urbanisztikának, Magyarországon 1937 óta a jogszabályokban és azokkal összhangban lévő  szakmai nyelvezetben városfejlesztésnek, illetve az utóbbi néhány évtizedben településfejlesztésnek.

Az említettek megvilágításában körvonalazódik – jelenleg még csak kezdeti stádiumában, és nagyon sok bizonytalansági tényező kíséretében – az a változás, ami a jelenlegi, és hozzá hasonló járványok közegészségügyi következményei hatására az urbanizációban tartósan várható, és amelyekkel a jelenlegi településfejlesztési tervek megalapozó vizsgálatai, előkészítő dokumentumai még nem számolhattak. Ezért itt és most beszélni kell róluk, olyan ismereti szintnek és mélységnek megfelelően, ahogyan ez lehetséges.

A jelenlegihez hasonlóan azért is lehet reálisan számolni további világméretű járványokkal és következményeikkel, mert a globális felmelegedéssel együtt jár, hogy az északi sarkkör közelében, és azon túl hatalmas kiterjedésű térségekben kiolvad az évezredek óta fagyott talaj, ami a megkötött metán kitörése következtében tovább gyorsítja a légköri üvegházhatás erősödését és a globális felmelegedést, és ezzel évezredek óta nem látott, nagyon fertőző baktériumok, illetve vírusok kerülnek a levegőbe, amelyek a nagy földi légkörzéssel bizonyos körülmények között elterjedhetnek ugyanúgy, mint annak idején a kolera. Nem csak az a veszély fenyeget, hogy a COVID-19 vagy más koronavírus járvány ütheti fel újra a fejét.

Minden bizonytalanság mellett is ki lehet jelenteni, hogy két tényező igen nagy valószínűséggel szerepelni fog a COVID-19 járvány várható tartós urbanizációs hatásai között, további – remélhetőleg a tudomány fejlődésével elkerülhető – járványok bekövetkezése nélkül is: az egyik a távmunka jelentőségének növekedése, a másik a kertvárosi családi házas, vagy nagyon kis társasházas, természetközeli lakhatási formák felértékelődése.

Mind a két tényező mélyen áthatja a nagyobb magyarországi városok és a főváros belső városrészeken kívüli, kertes, jellemzően családi házas városrészeinek fejlődési, fejlesztési kérdéseit. Az említett városrészeket önkormányzati képviselőkkel folytatott egyeztetések állították reflektorfénybe, aminek jelentőségére a fent említett alapvető tények és összefüggések világítanak rá. Ugyanezek egyúttal arra is rávilágítanak, hogy mennyire fontos annak a Városfejlesztés Zrt által készített ITS-ekben eddig követett városfejlesztési stratégiai iránynak a következetes továbbvitele is, amely a történelmi városmagokban, a városközpontokban és a lakótelepeken törekszik a 2014-es ITS-ek jóváhagyása óta a fenntartható urbanizáció kihívásainak megválaszolása érdekében a szép, egészséges és kényelmesen használható városi környezetet alkotó városi szövet létrehozására a helyi adottságoknak és értékeknek megfelelően. Ez utóbbi városfejlesztési stratégiai megközelítés egészül most ki a lehető legnagyobb mértékű tudatossággal azzal, hogy a 2021-2027 fejlesztési időszakra vonatkozó településfejlesztési tervek értelmezésében szép, egészséges és kényelmesen használható – jól funkcionáló – városi környezetet alkotó városi szövet létrehozása nem csak a történelmi városmagokban, a városközpontokban és a lakótelepeken alapvető cél, hanem ugyanúgy kifejezetten hangsúlyozottan érvényes azokra a fentiekben említett külső városrészekre vonatkozóan is, amelyeket általában peremkerületeknek neveznek, a jövőben azonban a harmonikus felépítésű és fejlődésű város ugyanolyan integráns részeivé kell tenni őket, mint a történelmi városmagokat, a bővülő városközpontokat, a lakótelepeket, és az említettek közvetlen szomszédságában elhelyezkedő belső kertvárosokat.

A Városfejlesztés Zrt azon dolgozik, hogy településtervezési tevékenysége során az általa készített településfejlesztési tervek megválaszolják a környezeti szempontból fenntartható urbanizáció és a világméretű COVID-19 járvány okozta kihívásokat, és előmozdítsák városaink harmonikus fejlődését. A belső városrészek vonzóak legyenek a lakosság és a vállalkozások számára, az úgynevezett peremkerületek pedig váljanak a városok igazi, városias, integráns részeivé!

Budapest, 2020. november 15.

Dr. Bajnai László

a Városfejlesztés Zrt vezérigazgatója